Dávid Sándor, 2009. június 3. szerda 11:00

ESZKÖZÖK:

Ha netalán még nem mondtam volna, nekem az idei monte-carlói futamból a legjobban a sudár termetű Bridget Lee világhírű modell tetszett, aki nem hivatalos, egyszemélyes tüntetést tartott a Ferrari Forma-1-ből való kiválása ellen. Azt ugyan nem tudom, hogy a tekintélyes keblű, s egy minimális méretű bikinibe, valamint egy jókora vörös, Ferrari emblémás és olasz nemzeti színekkel szegett sálba öltözött ifjú hölgy költségeit ki viselte, (amennyiben a büdzsém engedte volna, magam is szívesen vállaltam volna, természetesen csakis a Ferrari iránti vonzalmam miatt), de az biztos, hogy jókora feltűnést keltett és jó ügyet szolgált.

AJÁNLAT:

Massa: A Ferrarinál csapatban gondolkodunk - interjú Grock az Ardennekben A Forma-1 nemzeti ügy - interjú Gyulay Zsolttal Turánék sejtik, miért lett Jégember a tréfás Räikkönen Új pontrendszer kontra régi - Hamilton megelőzné Webbert

Ha másból nem is, de ebből is kitűnt volna, hogy az idei monacói verseny, illetve ez a hétvége másról is szólt, nem csak egyedül a világbajnoki futamról. Mondhatni a Forma-1 egész jövőjéről. Ezért aztán, meg azért is, mert Simon már azon melegében elmondta csaknem mindezt, amit erről a versenyről érdemes volt elmondani, magam úgy döntöttem, hogy ezúttal is kicsit kivárok, megvárom amíg vagy a hegy megy Mohamedhez, vagy fordítva: más szóval, hogy ki nyer majd május 29-én pénteken, a jövő évi nevezés napján.

HA A HEGY NEM MEGY

Monacóban egyébként a verseny hétvégéjén, amely itt ugye egy csütörtöki edzéssel kezdődik, és a pénteki szünnappal folytatódik a hagyományok szerint, "mindenki ment mindenkihez", amennyiben a fentebb kezdett hasonlatot kívánnám folytatni, s amennyiben mondjuk, de tényleg teljesen tetszőlegesen Max Mosleyt venném benne Mohamednek, végül még hozzá is a Monacoi Autóklub-ban tartott tájékoztatójára. Mentek viszont a "hegy"-re is, amennyiben Flavio Briatore luxushajójának a felépítménye szinte Gellérthegy-nyi magasságba emelkedik, bár a Titanic ismert méreteit (200 méter hosszúság) még nem éri el.

A csapatvezetők azonban, a FOTA tagjai olyan pompásan elfértek rajta, hogy sikerült is egységes álláspontra jutniuk az ott tartott megbeszélésük során. A hajóról lejövet ugyan nem mondtak sokat, az elnök Montezemolo néhány megnyugtató, de semmitmondó mondatot a "konstruktív párbeszédről", a többiek meg semmit, de mégis látszott, hogy van előrehaladás. Volt is: egyetértettek abban, hogy együttesen lépnek fel Mosley ellen.

A világ, ennek a vitának a kapcsán általában csak a csapatok költségvetésének tervezett korlátozásáról hall és beszél, és a felületes szemlélő számára egyszerűen érthetetlen, hogy miért és hogyan tiltakozhatnak az ellen a csapatok, hogy kevesebbet kelljen, lehessen költeniük?! Az FIA elnök Max Mosley ugyanis ezzel a 40 millió fontos "tetővel" érvel, és a Forma-1 olcsóbbá tételének a szükségességével. Ami rendben is lenne. De, például Briatore szerint milyen spórolás az, amikor a megszabott költségvetési plafon ellenére és mellett: "Köteleznek az ötven millió dolláros KERS, és a tízmillió dolláros diffúzor bevezetésére?!" Ott nem kell takarékoskodni, ott ki lehet dobni fölöslegesen a pénzt?...

A VITA SOKKAL TÖBBRŐL SZÓL

Mosley (FIA), és a csapatvezetők (FOTA) között a vita több szálon fut. Az első és a legfontosabb, hogy a FOTA semmi áron nem hajlandó elfogadni, hogy a szabályváltoztatásokat egyedül Mosley diktálja, a csapatok érdemi beleszólása nélkül! Az FIA elnöke ugyanis hovatovább már olyan, mint az anekdotabeli Slézinger, az állatkerti locsoló tömlő, aki, amikor megtudta, hogy óriáskígyó, azonnal mindenkit megmart. Mosley is, a saját víziói alapján, ellentmondást nem tűrően igyekszik legázolni mindenkit.

A másik szál, a Forma-1 világbajnokság bővítése. Mosley bővíteni akar, és ez nagyon jót tenne a versenysorozatnak. A klasszikus időkben 28 versenyzőből választották ki selejtezőkön a versenyenként induló 24, vagy 24 versenyzőt a mai 20 helyett. Ráadásul a mai, modern pályákra még ennél is több autót lehetne ráengedni, ami önmagában is a versenyek izgalmát, látványosságát növelné. Ma a húsz autó szinte elveszik a pályákon, a nézők hosszú másodpercekig csak az üres aszfaltcsíkot nézhetik. A jelentkezők ott toporognak az ajtó előtt: többek közt a US F1, a Lola, a Campos, a Prodrive és a Litespeed. Közülük hármat fogad majd be a Forma-1 jövőre, később megállapítandó rátermettség alapján.

Az nyilvánvaló, hogy az új csapatok ma még nem érik el a már bennlévő csapatok színvonalát, hiszen csak akkor fejlesztik majd ki például az autóikat, ha bekerülnek a sorozatba. A FOTA azonban éppen attól tart, hogy az új jövevények, és a régiek erős korlátozása miatt a Forma-1 megszűnik Forma-1 lenni, azaz az autóépítés legmagasabb szintű laboratóriuma. Ráadásul "két szintű" mezőny jön létre az anyagiak kétféle szabályozása miatt. A jelenlegi tervek szerint ugyanis akik elfogadják a tetőt és kevesebbet költenek azok több fejlesztést, tesztet stb. végezhetnek, mint akik túlköltekeznek... Szóval bonyolult.

Az viszont egyértelmű, hogy az újakat mindenképpen segíteni kell ahhoz, hogy teljes értékű, mondjuk Renault, vagy Red Bull színvonalú csapattá váljanak. Erre mondta éppen a napokban Domenicali, a Ferrari vezetője, hogy a megegyezés érdekében ők például hajlandók szabott áron, (értsd olcsón) hatmillióért motort adni az újaknak, hogy ne a nulláról induljanak.

A további szálakat, szíves engedelmükkel most nem említeném. Mosley tervei ugyanis annyira szerteágazóak, hogy azt nehéz lenne jelen keretek közt összefoglalni, meg aztán hadd legyek őszinte: valószínűleg nem is tudnám. Mégpedig azért nem, mert senkinek, s így nekem sincs elegendő információm ahhoz, hogy a teljes képet megrajzoljam. De a szálak olyan messzire vezetnek, mint az egységes "világ(verseny)motor", amelyet a Forma-1-től a rali világbajnokságon át, egészen a ralikrosszig minden versenyosztályban egyaránt használnának majd. Ugye ez egy kicsit csípi most a szemét, de hát ki tudja merre kanyarodik a világ?...

A Chevrolet, a világ (egykor?!) legnagyobb autógyártója évtizedekkel ezelőtt elhatározta, hogy kialakít és gyárt majd egy "világautót", amelynek az alkatrészei tökéletesen megegyeznek majd, és mindenütt veszik majd, anélkül, hogy tudnák mit vesznek. Azt nem tudom, hogy hol tart most ez a program, bár annyit tudok, hogy az Opel és a Vauxhall csereszabatos, azaz tök ugyanaz, meg azt is, hogy a Chevrolet épp most megy csődbe. Persze nem emiatt. Nem mellesleg: Louis Chevrolet világhírű svájci autóversenyző volt. Ma Forma-1-esnek mondanánk...

SEMMI SEM TÖRTÉNT?

Monte-Carlóban azzal váltak el a felek, hogy a FOTA átnyújtott egy saját elképzelést az FIA-nak, azzal, hogy választ várnak rá, egyébként pedig, amennyiben azt Mosley elutasítja, akkor egységesen, mind a tízen, távol maradnak a jövő évi világbajnokságtól. Megegyezés tehát nem született, de a csapatok lehetőséget adtak Mosley-nak a tisztességes visszavonulásra, különösebb tekintélyvesztés nélkül. Az pedig, hogy az elnök hajlandóságot mutatott valamiféle engedményre, kiderült abból, hogy a mondott napon, május 29-én a FOTA teljes csapata aláírta a nevezési okmányt! Egészen pontosan kilenc FOTA tag, mert Frank Williams hamarabb "megtört", s aláírt már korábban, mondván: "Én felelős vagyok az embereimért és a támogatóimért, és nem engedhetem meg magamnak, hogy ellentmondjak." Sir Frank és csapatának tagságát emiatt a FOTA azonnal felfüggesztette.

Aki azonban netán azt hitte, hogy ezzel vége is a háborúnak, és most már a béke napjai következnek, az tévedett. Vagy nem vette figyelembe a szokásos "apró betűs" mondatot, miszerint a FOTA "feltételekkel" írta alá a nevezést. Azóta pedig már az is kiderült, hogy melyek ezek a feltételek: lényegében ugyanazok, mint voltak. Az FIA nem dönthet a FOTA véleménye nélkül, jövőre a szabályok lényegében maradnak, az idei szabályokon alapulnak, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Másképp a FOTA visszalép.

A (HIDEG)HÁBORÚ MÉG TART

Június 12. az újabb határidő, és vannak, akik úgy vélik, egyelőre nem történt semmi, ott tartunk, ahol hetekkel ezelőtt voltunk. Nekem más a véleményem, bár lehet, hogy melléfogok. Szerintem igenis történt valami fontos: Max Mosleyt sarokba szorították! De nagyon okosan nem szorították tovább, hanem hagytak, hadd higgadjon le, hadd szembesüljön a vereségével, azután döntsön. Mert emberileg nehezen elképzelhető hogy ekkora ellenállást látva, tényleg romba akarná dönteni az egész Forma-1 Cirkuszt. Amelynek sokak szerint még így is dőlnek az oszlopai. Komoly pletyka indult ugyanis világjáró útjára, nevezetesen, hogy a Renault és a Toyota, kihasználva a kínálkozó ürügyet, mindenképpen kiszáll a buliból... Hát erre kössön csomót az ember...

Ha jól emlékszem már a legutóbbi cikkemben is leírtam, hogy Jenson Button teljesítménye Schumacheréhez volt fogható, most pedig örömmel jelenthetem, hogy fején találtam a szöget, mert ma már mások is, egyre többen és egyre többet emlegetik már a szakmában is ezt a párhuzamot. És nem véletlenül. Hat versenyből ötöt megnyerni, s mindezt olyan elegánsan és hiba nélkül, mint a brit fiú tette, az már valóban olyan teljesítmény, amilyenre csak a legjobbak voltak képesek. Kapásból felsorolva néhányukat: Senna, Prost, Mansell jobb éveikben bizony levegőt sem hagytak ellenfeleiknek. Amikor Senna és Prost egy csapatban, a McLarenben versenyeztek, egyszer, ha jól emlékszem, egy versenyt kivéve ketten az összes többit megnyerték, a vicc pedig az volt az egészben, hogy amelyikük eggyel kevesebbet nyert, az lett a világbajnok.

CSAPATHIBÁÉRT A VERSENYZŐT?!

Az se lenne rossz, ha a példát látva most Barrichello napjai következnének, de még inkább, ha Räikkönen, vagy valaki más támadna fel félhalott állapotából. Hamiltont már nem is merem mondani, annyira rájár a rúd, pedig nem kellene csak azért elverni rajta a port, mert az elűzött csapatfőnök/tulajdonos Ron Dennis benne látta a világbajnokot. Mellesleg nem is alaptalanul. Azt ugyanis el tudom viselni, hogy Lewis nekimegy a falnak, és ezért a mezőny utolsó harmadába kerül, ez versenybaleset, viselje a következményeit. Azt viszont soha az életben nem fogom soha megérteni és elfogadni, hogy valakit azért büntessenek öt további hely száműzetéssel, mert valahol, valaki, elbaltázták az autójának a sebességváltóját! Mi köze a versenyzőnek az autója bármelyik darabjához?! Az nem az övé, hozzá se igen engedik nyúlni! Beleültetik, és kész. Honnan a fenéből tudná, hogy mi van alatta?...

Régebben már morogtam egy sort hülye szabályok miatt, ezt sem állhatom meg szó nélkül. Ha valaki ugyanis nem tudná, a Forma-1 világbajnokság nem egy, hanem két külön világbajnokság! Ráadásul a konstruktőrök világbajnoksága volt előbb. És csak azután jött a vezetők (nem pilóták!) világbajnoksága. A sebességváltó nyilvánvalóan a gyártók ügye, azért tessék őket büntetni! Pontlevonással, vagy akármivel. A vezetőket, versenyzőket pedig tessék békén hagyni...

KÍSÉRT A MÚLT

Nem hagyták. Így aztán, gyaníthatóan a "konstruktőrök" hibájából ugyan, de úgy alakult, hogy a monacói verseny eddigi két győztese is, Hamilton és Trulli, az indultak még kategóriájába került, különösen, mert a monte-carlói pálya nem az a kimondottan előzésre kitalált versenyszínhely. A két BMW-s szintén a kiváló autójának köszönhette ezt a pozíciót, nyilván nem ők felejtettek el autót vezetni az elmúlt napokban. Hanem ahogy Niki Lauda mondta: "Az autóik egyszerűen nem működtek ezen a pályán. Van ilyen." Van bizony. Ő csak tudja!

Ott voltam ugyanis, amikor Niki (először és utoljára), és Watson úr, mindketten a McLaren akkor piros fehér színeiben, nem tudták magukat minősíteni a versenyre! Akkoriban még selejtező volt az edzésidők alapján, és a csütörtökön a McLarenek egyszerűen elugráltak, elpattogtak az egyenetlen aszfalton, és Lauda meg Watson is csapnivaló időket tudtak csak produkálni. Szombaton aztán esett az eső, akkor meg még ezeknek a csak kiesésre jó időket sem tudták felülmúlni, kiestek, el se indulhattak.

Hamiltonék ott hátul ugyan indulhattak, de minek? Közöttük és a remekül alakult menő tízes csoport között ott volt a puffer-zóna, amelyen nem sikerülhetett átrágniuk magukat. Ezzel szemben a mezőny első harmada nem is alakulhatott volna jobban. Két Brawn, két Ferrari (végre), a sokat ígérő Vettel, majd kevesebb eséllyel de a kétszeres világbajnok Alonso, Webber, majd esélytelenül Kovalainen és Nakajima. Ez utóbbi, mert biztosra vehető volt (mint mindig), hogy nem ér végig ezen a pályán, Kovalainen pedig, mint meggondolatlan, hebrencs versenyző, aki szintén az eleve elveszettek csoportjába volt sorolható.

CSODASZÉP VERSENY

A Sors kegyelméből ezt a versenyt a tévéstúdióból néztem végig, ahová a ha ló nincs, a szamár is jó alapon kerültem be. Ez azonban azzal (is) járt, hogy az eseményeket nem csak a tévé képernyőjén követtem figyelemmel, hanem számítógépen is, amivel, otthon már nem szoktam bíbelődni. Most viszont remekül éreztem magam, mert körönként követve a versenyzőket az idejük alapján, különleges élmény volt figyelni, ahogy az élen haladó Button, és természetesen mögötte haladó Barrichello, Räikkönen és Massa is, milyen érzékeny "hullámban" követik a hátulról induló támadásokat. Amelyeket ritkábban Webber indított egy-két nagyon gyors körrel, gyakrabban Felipe Massa, és talán még erőteljesebben időnként Kimi indított. A cél természetesen mindegyiküknél az előbbre jutás volt, javítás a saját helyezésén. De a köridőkből az is világosan kiderült, hogy mindegyikük szinte azonnal tudott egy hasonlóan gyors, vagy még gyorsabb kört menni annál, mint amilyennel a mögötte lévő indított!

A legszebb pedig az volt, hogy miközben Button, már jó elöl, mintegy 16 másodperces előnnyel, sokáig nem is reagált a mögötte történtekre, ám amikor Räikkönen futott két 1.16-on belüli kört, akkor Jenson is megrázta magát - és rátett egy 1:15,2-őn belüli kört, alig gyengébbet, mint Massa leggyorsabb köre. (1:15,154 az 50. körben)

NOSZTALGIA KÖRÖK

Miközben a technika eme csodáját élveztem, s a fülem mellett röpködtek a kilók, literek, lágykeverékek és a verseny (engem nem különösebben érdeklő) megannyi ma már létkérdésnek tekintett technikai apróságai, jutott időm egy kicsit nosztalgiázni a letűnt, és alighanem már soha vissza nem térő időkről. 1977-ben közvetítettem ugyanis először Monte-Carlóból, amit úgy kell érteni, hogy akkor voltam először ott, viszont a Posta nem tudott elég vonalat adni a magyar közvetítéshez, amit akkor (mármint, hogy komolyan gondoljuk) el sem akartak hinni. Hosszas könyörgésre végül elintézték, hogy az osztrák közvetítés képét tovább adták Budapestre, de hangvonal már nem lévén, én telefonon tudósítottam mindent Knézy Jencinek, ő meg otthonról alámondta az első monte-carlói közvetítésünket.

Egyébként akkor is, meg még sokáig mi, kommentátorok ott ültünk az Autóklub előtti járdán elhelyezett dobogókon, kecskelábú asztalok mellett kecskelábú, összehajtható székeken. Csak egy "majomfogó" drótháló választott el a célegyenestől, ahol, ha autó ment el a saját szavunkat se hallottuk. Pontosabban a hangunkat, és ez a legnagyobb baj. Az ember nem is hinné, hogy ahhoz, hogy érthetően és szépen beszéljen, hallania kell a saját a hangját. Mert ha nem hallja, hogy mit mond, akkor előbb-utóbb elveszíti a fonalat, bizonytalanná válik abban, amit mond, sőt abban is, hogy mondott-e valamit egyáltalán. Vicces, de ez így van.

AZ VOLT ÁM AZ...

A huszonhét év során, amíg oda jártam, persze szinte mindig történt valami, mert Monacóban mindig történnek dolgok. Például az akkor új Loews Hotel konyhája gyulladt ki, ami még nem lett volna baj, de a tűzoltók eloltották a tüzet, a rengeteg víz pedig lecsurgott az alagútba, lévén a konyha éppen afölött, s a versenyt vagy egy óráig halasztani kellett. Máskor Niki Lauda szó szerint keresztül autózott az őt hosszasan feltartó Depailler fején, illetve autóján, amiért kis híján bevonták a vezetői engedélyét...

Szóval ültünk ott a járda szélén, néztük a pici kis fekete-fehér monitorokat, és számoltuk magunk a köröket, írtuk a kockás körszámláló lapra, hogy ne tévedjünk a helyezéseket illetően. Előtte meg kiszámoltuk (nekem a zöldfülűnek először az idős jugoszláv kollégám, Djokics), hogy 4752-szer kell váltaniuk a verseny során a vezetőknek, ami hallatlan nagy szám: ráadásul akkor még mintha teherautót vezetnének, kettős kuplungolással, úgynevezett gázfröccsel kellett visszaváltaniuk a fiúknak minden egyes fokozatot! Ehhez képest ma "smafu" a versenyzés...

"Az volt ám az ember, ha kellett a gáton"...- mondhatnám Arany Jánossal az akkori fiúkról, de nem mondom. Mert mindenkinek a saját mezőnyében kell küzdenie, s abból kiemelkednie, ha tud! Ma a grammok számítanak, akkor a kilók se nagyon. S ez így van jól. De azért nem szeretném, ha teljesen eltűnne a régi Forma-1. Lásd fentebb.

Fotó: MTI, AFP

• "Ez anarchia" - volt szövetségi kapitányok a Huszti-ügyről
• Király: Sok mindenről hallgatott Huszti
• Derűs piaci hangulatban esik a svájci frank

• A Katari Nagydíj képekben
• Pechesen indult Sebestyén idénye
• Lefújták a Japán Nagydíjat a vulkán miatt