Michael Schumachert nyilvánvalóan senkinek sem kell bemutatni, hiszen a hétszeres Forma-1-es világbajnokot nem csak az autósport-rajongók ismerik, de a sportra immúnis emberek is tudják mihez kötni a németet.
A világ egyik leghíresebb sportolója 1969. január 3-án látta meg a napvilágot a németországi Hürth-Hermülheimben, Rolf Schumacher és Elisabeth Scheuer első gyermekeként. A kis Michael négyévesen vezetett először egy gokarthoz nagyon hasonló négykerekűt, amit édesapja fabrikált neki, ami éppen alkalmas volt arra, hogy a csöppség rákapjon a versenyzésre. Az apa ugyan kőműves volt, de másodállásban a kerpeni gokart-központban dolgozott, persze nem a szakmájában. Michael - és később öccse, Ralf - sorsát az is megpecsételte, hogy édesanyja szintén a gokart-pályán dolgozott, ő büfés volt. Így a Schumacher testvérek már csak a szülők miatt is sok időt töltöttek el a centrumban, és ha már ott voltak, sokat is gokartoztak.
A hobbinak induló tevékenység azonban kezdett komolyra fordulni, Michael tagja lett a Kerpeni Gokart Klubnak, és hihetnénk, hogy innen egyenes út vezetett a Forma-1-be. Csakhogy a kis tehetségnek keményen meg kellett dolgoznia az előrelépésért, hiszen családja szerény körülmények közt élt, így a gokartjára sem tudtak sokat költeni. A pályát természetesen használták profik is, akik a szemétbe dobálták a leselejtezett gumikat és alkatrészeket, amik Michaelék számára aranyat értek. Szó szerint, hiszen 1975-ben Schumacher az összetoldozott gokartjával a nála sokkal pénzesebb, ergo jobb technikát birtokló riválisokat maga mögé utasítva a klub bajnoka lett.
1984-ben és 1985-ben junior bajnok lett, 1986-ban a szeniorok közt az összetett harmadik helyéig vitte, a következő évben azonban már a teljes német mezőny behódolt neki. Michael tehát megérett a kategóriaváltásra, 1988-tól már formaautóval versenyzett, rögtön két szériában is. A Forma König sorozatot fölényesen megnyerte (a 10 futambók kilencet megnyert, a tizediken második lett...), a Forma Ford-ban pedig hatodik lett úgy, hogy a versenyek egyharmadát kihagyta.
Ezen időszak azonban talán még fontosabb volt számára abból a szempontból, hogy ekkor figyelt fel rá Willi Weber, aki a mai napig a menedzsereként dolgozik. Weber akkor egy Forma-3-as istálló csapatfőnöke volt (WTS - Weber Trella Stuttgart), és nem habozott sokat, 1989-re leszerződtette a 20 éves tehetséget.
A német Forma-3-as mezőny is gyorsan megtanulta a Schumacher nevet, Michael a kategóriában töltött első évében harmadik lett Karl Wendlinger és Heinz Herald Frentzen mögött. A trió csatározása ezzel nem ért véget, a Mercedes mindhármójukat bevette a fiatalokat támogató programjába, így 1990-ben a sportautó világbajnokságban összemérhették tudásukat. Schumi 1990-ben a Forma-3-ban is helytállt, sőt, bajnok lett a WTS színeiben!
Az 1991-es év azonban mégsem telt el jelentős siker nélkül, hiszen hirtelen a Forma-1-ben találta magát. A Jordan istálló pilótáját, Bertrand Gachot-t ugyanis rács mögé zárták (egy taxisofőrrel támadt nézeteltérése), a helyére Schumacher ugrott be. A Jordannel azonban nem sikerült hosszabb távon megegyeznie, helyette aláírt a Benettonhoz. Két héttel a belga bemutatkozás után Schumacher az Olasz Nagydíjon is rajthoz állhatott, és kezdetét vette egy páratlan F1-es pályafutás.
A monzai szereplés is emlékezetesre sikerült. Michael az általa is bálványozott Ayrton Sennával csatázott, igaz, ez elsősorban amiatt valósulhatott meg, mert a brazil a rajtnál jócskán visszaesett. A futamot Schumi az előkelő 5. helyen zárta, és első benettonos versenyén rögtön megelőzte csapattársát, a háromszoros világbajnok Nelson Piquet-t. A szezonból hátralévő négy futamon újabb három pontot kapart össze.
Nem is volt kérdéses, hogy marad a Benettonnál, első teljes idényében, 1992-ben is. Michael remekelt, de ebben az évben ő sem tudta elhomályosítani Nigel Mansellt, aki annyi balszerencse után hihetetlen magabiztossággal szerezte meg a bajnoki címet. Schumacher annak örülhetett, hogy feliratkozhatott a győztesek sorába (éppen debütálásának helyszínén, Belgiumban nyert), és a végelszámolásnál megelőzte többek közt Sennát is.
1993 nem sikerült túl jól, a következő évek viszont annál jobban. 1994-ben az első négy versenyt megnyerte, és mivel riválisai csak vergődtek, a negyedik forduló után máris 30(!) ponttal vezetett Gerhard Berger előtt. A négyes sikerszériát egy spanyol második hely, majd újabb két győzelem követte, a hetedik forduló után pedig már 37 pontos fórja volt az elsőszámú üldözővé előlépő Damon Hill előtt. Ekkor bizonyára kevesen gondolták volna, hogy a bajnoki címről egyetlen pont fog dönteni...
Az 1994-ben bevezetett szabályváltozásoktól (technikai szigorítások) megszédülő Williams szép lassan kezdett magára találni, ezzel párhuzamosan Schumacher pedig meglehetősen gyenge szériába kezdett. A német visszaesése azonban a külső körülményeken múlott, hiszen az FIA (Nemzetközi Automobil-szövetség) vizsgálódni kezdett a Benetton háza táján, a B194-es modellnél pedig nem is minden stimmelt. Ennek az lett az eredménye, hogy Schumachert két verseny után is diszkvalifikálták, a második esetet követően pedig két futamra el is tiltották. Ezalatt Hill sorra nyerte a futamokat, de a három versennyel a szezon vége előtt visszatérő Schumacherrel végül ő sem bírt.
Mondani szokás, hogy a bajnoki címet megvédeni sokkal nehezebb, mint megszerezni. Schumacher esetében ez pont fordítva volt, az 1995-ös éve valóságos sétagalopp volt az előzőhöz képest, legalábbis első ránézésre. Az idénynyitó Brazil Nagydíjon a második helyet megszerző David Coulthard kivételével mindenkit lekörözött. A folytatás azért nem volt ennyire egyszerű, sőt, a harmadik forduló után már Hill vezetett. Schumacher azonban két győzelemmel gyorsan fordított, és később is sokkal kiegyensúlyozottabban teljesített, mint legfőbb ellenlábasa. Ennek köszönhette azt, hogy már a szezon vége előtt bebiztosította címvédését.
Miközben Schumacher a pályán küzdött, menedzsere, Willi Weber is tette a dolgát. A Benettonnal kapcsolatos állandó problémák (1995 is botránnyal indult, akkor az üzemanyag nem volt rendben az olaszoknál) és a csapatfőnök, Flavio Briatoréval megromló kapcsolat ahhoz vezetett, hogy Schumacher 1996-tól már a régi sikerek visszaállításán fáradozó Ferrari versenyzője volt.
Az első ferraris évében az autó megbízhatatlansága miatt esélye sem volt beleszólni a bajnoki címért zajló küzdelembe, azt a Williams párosa kisajátította magának, és végül Hill nyert az újonc Jacques Villeneuve előtt. Mögöttük Schumi végzett, a német ráadásul három futamot is megnyert (az első ferraris siker Barcelonában született meg), csapattársa, Eddie Irvine viszont alaposan elmaradt tőle, a Ferrari azonban így is elcsípte az ezüstöt a konstruktőrök között.
Az 1997-es esztendő sok jót ígért, Schumacher saját bevallása szerint mégis kitörölné az emlékezetéből ezt a szezont, legalábbis a legvégét mindenképpen. A Ferrari átcsábította a Benetton két szakemberét, Ross Brawnt és Rory Byrne-t, akiknek Michael már addig is sokat köszönhetett. Az erősítésnek meg is lett az eredménye, hiszen bár az első győzelem csak az ötödik versenyhétvégén, Monacóban született meg, a német pilóta egyértelmű vb-esélyessé lépett elő. A nagy ellenlábas Villeneuve volt, a kanadai pilóta a Williamset elhagyó Hill árnyékából kilépve igencsak megtáltosodott, olyannyira, hogy bajnok lett. A kanadai-német páros a szezonzáró jerezi futamon mutatta be azt az ominózus koccanást, amely után Michael a kavicságyban kötött ki, JV pedig elvergődve a célig bebiztosította bajnoki címét.
A Ferrari 1998-ban a szabályváltozásokban (lassították az autókat, és többek közt ekkor vezették be a bordázott gumikat is, amik a 2008-as idény végéig voltak használatban) látta a Williams sikerkorszakának megszakításának lehetőségét. Ezen számításuk be is jött, ám pechjükre a McLaren gyorsabban alkalmazkodott az új regulákhoz, Mika Häkkinen pedig verhetetlen volt. Az idény rosszul indult Schumacherék szempontjából, de a 9. forduló után a német két pontra meg tudta közelíteni régi ismerősét. A hajrá azonban Häkkinennek sikerült jobban, aki az utolsó futamon, Japánban győzött és bajnok lett. Schumacher Szuzukában a mezőny végéről indult (a felvezető körben a kuplungja rakoncátlankodott, ezért került hátulra), de felküzdötte magát a harmadik helyre, ám ekkor egy gumiprobléma végleg véget vetett a versenyének és az idényének is.
Silverstone 1999-ben is központi szerepet kapott Schumacher életében. A Ferrari klasszisa a szezon nyolcadik futamán a rajt után a Stowe kanyarban - fék híján - ugyanis egyenesen továbbhajtott, és 107 kilométer per órás sebességgel a gumifalba fúródott. A futamnak lőttek, de nem sokkal a kórházba szállítás után kiderült, Michael jobb lábában a síp- és a szárkapocscsont is eltört, vagyis a bajnoki remények is elszálltak - ismét. Schumacher hat futam után tért vissza (ezalatt Mika Salo helyettesítette, a finn 10 pontot szorgoskodott össze) és rögtön egy kettős győzelemhez segítette csapatát, természetesen Irvine volt az első, de az ír Schumi támogatásával sem tudta megelőzni Häkkinent a végelszámolásnál.
A következő évek azonban mindenért kárpótolták a vörösöket, hiszen 2000-től példátlan győzelmi sorozat következett. 2000 és 2004 között Schumacher öt világbajnoki címet szerzett, vagyis hétszeres világbajnokként került be a történelemkönyvekbe.
Az, ami nem sikerült Häkkinennek, Coulthardnak, Räikkönennek és a ferraris csapattársaknak sem, 2005-ben összejött Fernando Alonsónak. A spanyol klasszis a Renault-val verhetetlen párost alkotott, amely addig a Ferrarira jellemző magabiztossággal hódította el a bajnoki címeket. Schumacher egyetlen futamot tudott csak megnyerni (azt az Amerikai Nagydíjat, amelyen csak hat autó rajtolt el a gumiháború miatt...), az utolsó négy versenyen pedig már úgy ült autóba, hogy tudta, matematikailag sincs esélye az újabb címvédésre.
A kiábrándító idény után 2006-ban már ismét az "igazi" Michael Schumachert láthatta a közönség, a német úgy harapott, mint fénykorában, ám a csúcsformában lévő Alonso ellen ezúttal sem volt ellenszer. Michael az Olasz Nagydíjon győzni tudott, a verseny utáni sajtótájékoztatón pedig véget vetve a pletykáknak bejelentette visszavonulását. A 37 éves rekordbajnoknak pályafutása utolsó versenyén, Interlagosban is volt még esélye a nyolcadik bajnoki cím megszerzésére, de ehhez győznie kellett volna, miközben Alonso nem szerez pontot. A spanyol nem tette meg ezt a szívességet, másodikként ért célba, Schumacher pedig pályafutásához méltó, agresszív versenyzést mutatott be Brazíliában, és bár vb-másodikként vonult vissza, valójában a csúcson hagyta abba.
Visszavonulása után is a Ferrari alkalmazottja maradt, elvileg tesztpilóta volt, de túl sokat nem vezette a vörösök versenyautóit. Viszont a sportautók fejlesztésénél is szerepet szántak neki, és úgy tűnt, örökre a Ferrari-család tagja lesz. 2009-ben, amikor Felipe Massa súlyos koponyasérülést szenvedett, a Ferrari Schumachert ültette volna a helyére, de sérült nyaka (hobbijának, a motorozásnak hódolva az év februárjában csúnyán összetörte magát) miatt erre nem kerülhetett sor. Néhány hónappal később mégis a Forma-1-re kezdett készülni, de némi meglepetésre nem a Ferrarival, hanem korábbi főnökével, Ros Brawnnal, akinek bajnok csapatát időközben átvette a Mercedes. A hétszeres világbajnok 41 évesen hároméves szerződést kötött a Mercedes GP-vel, és 2010-től ismét a csúcsra tör.
Michael Schumacher pályafutásáról bővebben itt olvashat.
Első Forma-1-es futam:
1991. 08. 25. - Belga Nagydíj, Jordan
Első pontszerzés:
1991. 09. 08. - Olasz Nagydíj, Benetton (5. hely - 2 pont)
Első győzelem:
1992. 08. 30. - Belga Nagydíj, Benetton
Első pole pozíció:
1994. 05. 15. - Monacói Nagydíj, Benetton
Legjobb világbajnoki helyezés: 1. (1994, 1995, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004)
|
Iratkozzon fel RSS hírcsatornánkra!
