F1hírek - Forma 1 Hírmagazin

1992 óta most fordul elő először, hogy nem Max Mosley-nak hívják a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) elnökét, amikor az új évad elstartol. A 69 éves brit fizikus-jogász 17 évnyi szünet nélküli regnálás után, 2009 decemberében átadta helyét Jean Todtnak. Lezárult egy korszak, ideje hát visszatekintenünk, mi mindent hagy maga mögött távozásával Mosley.

A nem-világbajnoki szintű versenyző

Max Mosley viszonylag későn került kapcsolatba az autósportokkal. Első ilyen jellegű élményei húszas évei elején érték, amikor ajándékjegyet kapott egy silverstone-i motorversenyre, amit gyermeki rajongással szurkolt végig a helyszínen. A fiatal egyetemista szívét rögtön rabul ejtették a technikai sportok: miután lediplomázott és jól kereső ügyvédi állást szerzett, maga is versenyezni kezdett - és nem is mutatkozott fakezűnek.

1966-ban és 1967-ben több mint negyven nemzeti versenyen vett részt Nagy-Britanniában, amelyek közül tizenkettőt megnyert, és számos körrekordot is felállított kategóriájában. A kezdeti sikereken felbuzdulva, 1968-ban Chris Lambert versenyzővel társulva megalakította a London Racing Teamet, melynek színeiben a Forma-1 előszobájának számító európai Forma-2 sorozat versenyein állt rajthoz.

1968-ban például Mosley is részt vett azon a hockenheimi Forma-2-es versenyen, amelyen a kétszeres Forma-1-es világbajnok Jim Clark életét vesztette, ám nem ez volt az egyetlen szörnyű tragédia, amit a brit versenyző testközelből volt kénytelen végignézni: két éven belül mindkét csapattársa a versenypályán lelte halálát.

1969-ben, autója meghibásodása miatt maga Mosley is több alkalommal nagyot bukott, ezért hamar úgy döntött, ő bizony többször nem viszi vásárra a bőrét, és szögre akasztotta a bukósisakot. Később bevallotta, döntésében az is közrejátszott, hogy "nyilvánvaló volt, hogy sohasem lesz belőlem világbajnok".

Mosley versenyzői pályafutása során tehát azt tapasztalta meg a leginkább, hogy az autósport bizony a legveszélyesebb szakmák egyike. Ennek fényében talán nem is véletlen, hogy később, már az FIA elnökeként oly sokat tett az autóversenyzés és a közúti közlekedés biztonságosabbá tételéért.

A March alfája és ómegája

1970-ben Mosley Alen Rees, Graham Coaker és Robin Herd társaságában megalapította a March Engineering versenyautó-gyártó céget, melynek eleinte jogi-, valamint reklámügyeit intézte. A March név egyébként az alapító tagok neveinek kezdőbetűiből állt össze; Mosley értelemszerűen a kezdőbetűt "adta", és mindezt akár jelképesnek is tekinthetjük, hiszen valóban kulcsszerepet játszott a gyár és a Forma-1-es csapat elindításában.

Merthogy a March 1970-ben a Forma-1-ben is megvetette a lábát, méghozzá nem is akárhogyan, hiszen (nagyrészt épp a Mosley által kötött szerződéseknek köszönhetően) egyből bemutatkozó évében öt autóval képviseltette magát az autósportok elitkategóriájában. A két gyári March-pilóta mellett három nem gyári versenyző is a gyár által tervezett autóval állt rajthoz a nagydíjakon.

A March-autók a kezdetektől fogva sikeresek voltak, az első négy versenyükből hármat megnyertek, köztük a Forma-1-es Spanyol Nagydíjat Jackie Stewart révén, és rögtön debütáló évükben az előkelő harmadik helyen végeztek a konstruktőri bajnokságban. Ráadásul nem is csak a Forma-1-ben működött sikeresen a társulás: nem kevesebb mint negyven autót sikerült eladniuk az alacsonyabb formula-sorozatokban szereplő nem-gyári csapatoknak.

Ám a sikerek ellenére a March szinte a kezdetektől komoly anyagi nehézségekkel küzdött, mivel a Forma-1-es csapat működtetése több pénzt emésztett fel, mint amennyi az autók eladásából befolyt. Mosley azonban nem hagyta csődbe menni a csapatot, és jelentős pénzösszegeket kért kölcsön rokonaitól, hogy 1971-ben is ott lehessenek a Forma-1-es rajtrácson. Az anyagi nehézségek ellenére az istálló végül második évében is a konstruktőri tabella harmadik helyén végzett.

1972-től a March versenygépei BMW motorokat kaptak, és innentől kezdve számos bajnoki címet szereztek az európai Forma-2-es sorozatban. Ugyanakkor mindez háttérbe szorította a Forma-1-es projektet, mivel a BMW nyomást gyakorolt a csapat vezetőségére, hogy az inkább a Forma-2-ben való jó szereplésre koncentráljon. A mérnöki diplomával rendelkező Mosley ekkor kezdett el versenymérnökként tevékenykedni a háttérbe szorított Forma-1-es alakulatnál, miközben továbbra is ő intézte a csapat jogi- és reklámügyeit.

Noha a March többször közel került a Forma-1-ből való kilépéshez, Mosley valahogyan mindig elő tudta teremteni legalább egy autó indításához a szükséges anyagiakat. Ideje nagy részében versenyzőkkel és szponzorokkal tárgyalt, továbbá vevőket keresett (és rendszerint talált) a March versenygépeire a Forma-1-es mezőnyben.

1977 vége felé azonban Mosley megunta a források nélküli versenyzésből fakadó reménytelen harcot, elhagyta a csapatot, és a FOCA-nál (a Forma-1-es csapatok szövetségének, a FOTA-nak elődje) vállalt teljes munkaidős állást. A March nem bírta el a nyilvánvaló veszteséget, és még ugyanabban az évben távozott a Forma-1-ből.

Nemrégiben ugyan kísérletet tett a csapat a Forma-1-be való visszatérésre, ám az FIA elutasította annak 2010-es szezonra leadott nevezését. Így elmondható, hogy a March számára tulajdonképpen máig Mosley jelentette a kezdetet és a véget.

GPCA és FOCA: Bernie és Max első nagy találkozása

Egészen 1970-től, a March megalapításától kezdve Mosley képviselte a Forma-1-es csapatot a GPCA (Grand Prix Gyártók Szövetsége) ülésein, ahol ügyvédként elég hamar kivívta magának a többi képviselő elismerését, és vezető szerepre tett szert.

Aztán, 1971-ben, épp a szervezet egyik ülésén jött létre Mosley első nagy találkozása Bernie Ecclestone-nal, ami egy hosszú évtizedeken át tartó, sikerekben gazdag együttműködés kiindulópontja lett. Ecclestone a Brabham istálló új tulajdonosaként jelent meg a GPCA tárgyalásain, és Mosley későbbi visszaemlékezése szerint alig húsz perc kellett, hogy Ecclestone fogja magát, és átüljön mellé az első ülésen. Onnantól kezdve pedig - megunva a többiek tétlenségét - szinte mindent ők ketten irányítottak a GPCA-n belül.

1974-ben további négy társukkal létrehozták a FOCA-t (Forma-1-es Gyártók Szövetsége), amely az F1-es csapatok kereskedelmi érdekeit volt hivatott képviselni a FISA-val (Nemzetközi Autósport-szövetség) való tárgyalások alkalmával. Mosley, miután 1977-ben elhagyta a March-ot, az Ecclestone által irányított FOCA hivatalos jogi tanácsadója lett.

Az 1980-as évek elején Mosley képviselte a FOCA-t az úgynevezett "FISA-FOCA háborúban", amelyet a FOCA független csapatai és a FISA által pártfogolt nagy gyári csapatok közti konfliktus eredményezett. 1981-ben Mosley vezetésével a FOCA bejelentette egy önálló Motorsport Világszövetség felállítását, és megrendezte a bajnokságon kívüli Dél-Afrikai Nagydíjat.

Az "ellenverseny" sikere (ami Mosley utólagos bevallása szerint inkább csak blöff volt, mert hosszú távon képtelenek lettek volna hasonló versenyeket rendezni) hamar jobb belátásra bírta Jean-Marie Balestrét, a FISA akkori elnökét, és elsősorban Mosley közbenjárására aláírták az első Concorde egyezményt, amely biztosította a Forma-1 hosszabb távú jövőjét és a FISA valamint a FOCA közti békét.

A sors fintora, hogy 2009-ben Mosley egy kísértetiesen hasonló konfliktusban, az "FIA-FOTA háborúban" is főszerepet játszott, ám ekkor már épp a másik oldalon - immár neki kellett az FIA elnökeként átélnie, hogy a csapatok a Forma-1-ből való kilépéssel és egy új sorozat létrehozásával fenyegetőztek. Mosley talán épp nyolcvanas évek beli tapasztalatainak köszönhetően tudta megőrizni hidegvérét, és látta át rögtön, hogy a FOTA fenyegetése vélhetőleg csupán ugyanolyan blöff, mint anno az általa képviselt FOCA-é volt.

1982-ben aztán Mosley átmenetileg távozott a Forma-1 világából, és politikai pályára váltott, ám apja rossz hírnevének átka hamar utolérte a politika kíméletlen világában, így 1986-ban inkább visszatért a Forma-1-be, ahol ezúttal már a FISA-ban vállalt komoly szerepet.

Magánélet: az alma és a fája

Max apjával, Oswalddal

Max Mosley apja, Sir Oswald Mosley az 1930-as években a Brit Fasiszta Párt vezetőjeként vált híressé. Első feléségét 1933-ban tragikus módon elveszítette, majd 1936-ban újranősült, és feleségül vette Diana Mitfordot, Max leendő édesanyját. Az esküvői ceremónián a náci diktátor, Adolf Hitler, és propagandaminisztere, Joseph Göbbels is tiszteletét tette.

Ebbe a közegbe született tehát bele Max Mosley, aki 1940. április 13-án, a második világháború idején látta meg a napvilágot, Londonban. Alig egy hónappal megszületését követően, apját, Sir Oswaldot hazaárulás vádjával internálták a brit hatóságok, amiért nyíltan kampányolt a náci Németországgal való békekötés mellett. Egy újabb hónap sem telt el, és Max édesanyját is bebörtönözték, így bátyjával, Alexanderrel együtt átmenetileg szülők nélkül maradtak életük ezen korai szakaszában.

1943-ban végül szabadlábra helyezték a Mosley házaspárt, így a hároméves Max visszakapta addig alig látott szüleit. Őt és testvérét már gyerekkorukban rengeteg hátrányos megkülönböztetés érte szüleik miatt - a legtöbb iskolába például egész egyszerűen nem vették fel őket. Később Max felvételt nyert az oxfordi egyetemre, ahol 1961-ban diplomázott fizikából.

A húszas évei elején, bátyjával együtt belépett apja új pártjába, az Egység Mozgalomba, amely a korábbi Brit Fasiszta Párthoz hasonlóan előszeretettel élt rasszista szlogenekkel és használt fasiszta jelképeket.

1962-ban "félelemkeltő viselkedés" vádjával letartóztatták, amikor egy kisebb utcai tömeget megakadályozott abban, hogy a szeme láttára agyonverjék apját. Később felmentették a vádak alól, arra hivatkozva, hogy csak önvédelmet tanúsított a védekezésre képtelen apja helyett. Őt azonban későbbi élete során senki és semmi sem védte meg apja rossz hírnevétől. Az 1980-as évek elején például azért hagyott fel végleg a politikai szerepvállalással, mert neve folytán mindig automatikusan a fasizmussal hozták összefüggésbe.

Ekkor döntött végleg úgy, hogy átteszi székhelyét a motorsportba, mert mint később ennek kapcsán elmondta: "Találtam magamnak egy olyan világot, ahol nem tudták, ki az az Oswald Mosley." Már amíg nem akarták tudni...

2008 márciusában a News of the World című brit lap kiszivárogtatott egy videót, amelyen Max Mosley egy szexjelenet főszereplőjeként látható több prostituált társaságában, akikkel ráadásul a brit lap állítása szerint náci szerepjátékokat űzött. Mosley később jogi pert nyert a botrányt kirobbantó lappal szemben a "jó hírnév megsértése" címén, és tisztázta magát a holokauszt áldozatai emlékének megsértésének vádja alól.

Apja "örökségétől" azonban máig nem volt képes megszabadulni, és apaként is tragédia érte: elsőszülött fia idén, kokain-túladagolásban vesztette életét.

Olvasnivaló