Dávid Sándor, 2008. szeptember 17. szerda 14:30
Ha még sokáig így megy, akkor Niki Lauda alighanem kórházba kerül, mert megfázik az érzékeny kopasz feje. Monzában a verseny után ugyanis ismét kalapot emelt, sőt kétszer is Sebastian Vettel hiba nélküli vezetése, és győzelme előtt. Ha jól emlékszem az idén egyszer már erre vetemedett, és akkor Massa volt a kitüntetett, (kalap alatt persze nála valamely sapka értendő), de aki azt hiszi, hogy a Forma-1-ben van ennél nagyobb elismerés, az bizonyára téved.
Laudánál maradva mindjárt itt az elején elmondhatom, mivel ő mondta ("kalaplevéve") egy kérdésre válaszolva, hogy szerinte Vettel akkora tehetség, hogy a távolabbi jövőben minden valószínűség szerint világbajnok lesz, mert a világbajnokok fiatalabb korukban éppen úgy néznek ki, és éppen úgy viselkednek, mint ő. Szó szerint valahogy így mondta: "Vettel nem egyszerűen gyors, mert az még semmit nem jelentene, mert gyorsan menni minden hülye tud, ha van egy kis tehetsége. De Sebastian rendkívül intelligens, okos fiú, fejben is tökéletesen bírja a Forma-1-et, és mint intelligens versenyzőnek, megvan a kellő kontaktusa (kapcsolata) az autójával, a motorjával. És ez többet ér a puszta gyorsaságnál."
Az biztos, hogy kell lennie valami különlegesnek ebben a fiatalemberben, ami felkelti a figyelmet, mert emlékezzenek csak rá, az év elején akkor is mindenki a legtehetségesebb ifjoncnak tartotta, amikor az első négy, vagy öt versenyen összesen ha egy kört volt képes autózni. Mert hol őt lökte fel valaki, hol ő ment neki valakinek, vagy csak az autója mondta föl a szolgálatot, s igen sokáig kellett küzdenie az anyaggal, míg végre egy teljes versenyt is maga mögött tudhatott a Toro Rossóban. Igaz viszont, hogy a Forma-1-es hírnevét, amint belépett a "Klub"-ba, azonnal megalapozta azzal, még BMW színekben, hogy első versenyén azonnal pontot tudott szerezni.
 |
Ami engem illet, most verem a fejem a falba, hogy miért nem beszélgettem "a gyerekkel" többet néhány évvel ezelőtt, amikor Birizdó Károly barátomat, és tehetséges lányát kísértem el néhányszor Németországba, s ott, a bajnoki mezőnyben szerepelt ez a szőke, nyurga kölyök is, aki az állandó mókázásával hívta fel magára figyelmet, persze, az eredményein kívül. De hogy’ is van az "ablakos tót"-tal ? (Egyáltalán van még valaki, aki tudja kik voltak ezek?!) Nos: ha előre tudná, hogy hasra esik, akkor leülne...
Azt tehát, hogy Sebastian Vettelből semmi perc alatt világ csodája lesz, azt én sem tudtam előre. De azt igen, hogy ebből az idei fiatal gárdából végre ki kell jönnie néhány nagy reménységnek, azt erősen reméltem. Annyira erősen, hogy többször le is írtam, (ezért jó az írás), így aztán most csak ismételnem kell, de csak a lényeget. Azt, hogy ez a bizonyos fiatal társaság, Glock, Kubica, Vettel, Bourdais (aki kilóg kicsit a sorból), Piquet, Sutil, Kovalainen - ki kell, hogy "termelje" magából a következő évek világbajnokát, illetve világbajnokait! Nico Rosberget és Lewis Hamiltont szándékosan nem számítottam ide, bár egyívásúak, de Nico korábban érkezett, tehetsége vitathatatlan, és csak egy jó autóra lenne szüksége. Hamilton pedig azért nem tartozik közéjük annak ellenére, hogy már együtt is gokartoztak, mert a Forma-1 történetében először, újonc létére azonnal a mezőny (egyik) legjobb autójába ülhetett, s ez eltorzította a közöttük lévő természetes kiválasztódás lehetőségét.
A probléma ugyanis, és ez Vettel gondja is, hogy a mai Forma-1-ben nincs annyi jó autó, közel egyenlő esélyt adó szerkezet, amennyi tehetséget a mai mezőny felvonultat. Aki nem hiszi, gondolja végig: amikor Nico Rosberg berobbant a Forma-1-be, már a második versenye előtt Ron Dennis már húszmillió dollárt adott volna érte - de ő nem ment, és Frank Williams nem adta. És Nico azóta is csak "szenved" a szebb napokat látott, volt világbajnok Williams autókban. És ne tévedjenek: Ha Vettelt a BMW nem adja kölcsön, hanem leülteti a kispadra tesztversenyzőnek, akkor lehet, hogy soha az életben nem jut olyan helyzetbe, hogy futamot nyerjen, és világbajnoki aspiránsnak kiáltassék ki. Vettel ugyanis, tulajdonképpen ma is a BMW Sauber versenyzője, amint azt a verseny után doktor Theissen boldogan mosolyogva konstatálta, megjegyezvén, hogy igenis boldogok, mert ebben a sikerben nekik is megvan a maguk része. Hogy aztán mikor hívják majd "haza"?! - az még a jövő zenéje, amelyet ma még nem hallani. Lehet, hogy soha.
 |
Michael Schumachert ugyanis, aki már ifjú korától kezdve a Mercedes versenyzője volt, akként is nyert Jochen Mass és Frentzen oldalán C-csoportos világbajnokságot, ám érdekes módon a Mercedes soha nem kérte vissza a Forma-1-ben, pedig megtehette volna, de más tervei voltak. Kérdés, hogy a következő években mit gondol majd a BMW. Az természetes, hogy ebben a pillanatban a legcsekélyebb célzás is nagy butaság lett volna ebben a tárgyban, hiszen a BMW két menője Monzában is remekelt, Kubica és Heidfeld is hozta magát a rettenetes körülmények ellenére. Sőt, miközben mindenki csak Massáról, Hamiltonról és Kimiről beszél, totózik, még minden esély megvan arra, hogy egy kis szerencsével Robert Kubica, "farvízen" odaérjen akár a világbajnoki címhez is! Akik ugyanis még mindig adnak Kiminek is esélyt, adhatnak Kubicának is... (Én, mint az látható, adok is.)
Mindettől függetlenül Vettel nagyszerű győzelmében, a már említetteken kívül, elsősorban Gerhard Bergernek van oroszlánrésze - és Didi Mateschitz-nek, a Vörös Bikák tulajdonosának. Bergert talán még nem kell bemutatnom, bár ebben nem vagyok biztos. Versenyzői pályafutása ugyanis a Hungaroring első évtizedére esik, de a Tanpálya már emlékként viselte sokáig a nevét. Magyar kötődése talán nem közismert, pedig jó barátunk volt és az ma is: az egykori versenyautó kiállítások sztárvendége volt, s egy kicsit "magyar" versenyző is, amikor az osztrák verseny kikerült a versenynaptárból. Az osztrák szurkolóknak ugyanis a Hungaroring volt a legközelebbi pálya, a Magyar Nagydíj volt/lett időlegesen Berger "hazai" pályája. Amúgy Senna legjobb és igazi barátja, "minden titkok" tudója, és örökre megőrzője. Mert senkinek nem mondott erről semmit.
 |
Ennél sokkal lényegesebb azonban, hogy Vettelhez hasonlóan (lásd Lauda véleményét), Gerhard Berger is a Forma-1 legintelligensebb versenyzői közé tartozott, "fejben" sokkal többet tudott, mint amit a pályán sikerült realizálnia, ami azonban nem is csodálható, mert Sennával egy csapatban lenni, vagy éppen az akkor bűnrossz Ferrariban versenyezni, nem éppen kedvező pozíció az ember egyéni sikereinek kibontakoztatásához. (Fantasztikus, hogy milyen jól kijöttem ebből a mondatból!) És ami még fontosabb: a BMW Forma-1-es csapatának újjászületésekor ő volt a BMW-sport vezetője. Aki, amint belépett, egy "öreg" csotrogány motort előkaparva, megnyerte a márkának a Le Mans-i huszonnégy órás versenyt! Aztán sokat dolgozott a BMW Forma-1-es autóján, a Hungaroringen volt például az egyik első tesztelés, és mindezzel csak azt akarom mondani, hogy az sem véletlen, hogy ezek után a BMW kölcsönadta neki Vettelt!
A Toro Rossóba Mateschitz csábította, illetve vette be, természetesen jó pénzért. Mármint Gerhardnak kellett fizetnie természetesen. A csapat fele most is az övé, vagy talán már az egész is, hiszen Didi már régebben el akarta adni, de eddig nem jött rá vevő. Most meg már, talán nem is kell, hogy jöjjön. A két tiroli (Mateschitz és Berger) természetesen jól megértik egymást, és Gerhard most is, Vettel győzelme után is "az öreget" akarta föltuszkolni a díjátadásra, de Mateschitz nem állt kötélnek, mondván, ez a siker Bergeré, menjen csal fel ő, és így is lett. És amikor fölmentek, akkor olyat láttam, amilyet még életemben soha: akik lent maradtak, kiváltképp a csapat tagjai, miután Vettel is fölment, és csak a sisakját hagyta lent, azt adták kézről kézre, és - azt csókolgatták!
Az örömnek, az elragadtatásnak, a szeretetnek ilyen megnyilvánulást, bár láttam már egyet, s mást, még soha nem láttam!
Az öröm egyébként nem véletlen. A Toro Rosso az egykori Minardira épül, amelyik nem volt nagycsapat, de mindig is "a szív csapata" volt. Nem véletlen, hogy Magyarországon volt, (van?) szurkolói klubja, és ha az ember bejutott a depóba, akkor biztosan számíthatott a sátrukban egy tányér finom rizottóra. Egyrészt, mert nekik volt a legjobb szakácsuk, másrészt meg, másokkal ellentétben, ők beengedték az éhes vendégeket... Ennek az egykor szeretett, rokonszenves csapatnak a mostani győzelem körülbelül a Feltámadással egyenértékű, már csak azért is, mert ez megtörtént! Vettel nyert! Ahogy mondta: "…többek között azért sikerülhetett, mert a csapatom nagyszerűen szolgált ki, olyan gyors és pontos, precíz volt a szervizelésnél, mint bármelyik nagycsapat!"
 |
Ami Monzában történt, azt sokan, köztük én is, "csodának" mondjuk, tartjuk, és ebben benne van az is, hogy egyszerinek és megismételhetetlennek, legalábbis a közeljövőben. Gerhard Berger azonban más véleményen van: " Sebastian győzelme nem a véletlen, és az eső műve, hanem a munkánk egyenes következménye. Van egy jó csapatunk, és a jelek szerint van már egy ütőképes autónk is, és van két nagyszerű versenyzőnk is, - mindezek együtt pedig további sikereket ígérnek." Hogy mást ne mondjak: ha a negyedik helyről induló Bourdais-nak is elindult volna az autója, akkor lett volna igazi "kavalkád" Monzában!
Berger egyébként nem a levegőbe beszélt. Elmondta, hogy amióta elkészült az új autójuk, azóta fokozatosan javulnak (és verik a Red Bull-t, az első csapatot). Ehhez persze az kellett, hogy Mateschitz meggyőzze a visszavonulni akaró zseniális tervezőt, Newey-t, hogy mielőtt lehúzza a rolót, rajzoljon még nekik egy új autót. És Newey rajzolt. Azt, amelyikkel Vettel tönkreverte a mezőnyt. Az autót ugyanis a Toro Rosso is Angliából, a törzsgyárból kapja. A motort azonban ők teszik bele, és szükség szerint elvégeznek bizonyos módosításokat is rajta, miután a terv a Renault motoros változatra készült, ők pedig a régebbi Ferrari motorral mennek, és ennek alakja, súlya, miegymás változtatásokat kíván.
Hogy aztán végül is mi sül majd ki ebből az egészből, azt majd meglátjuk. Vannak (és miért ne lennének?), aki ezt az egész Vettel-cirkuszt hajlandóak csak az eső, meg a szerencse számlájára írni, és még az is lehet, hogy igazuk van. De szerintem nincs. A szerencse ugyan rendkívül fontos dolog, és anélkül nem lehet nyerni, de Vettel győzelme, és ez az egész esős kavarodás messze nem az eső "bűne", hanem a "rögvalóság". Pokoli idő volt, ehhez kellett alkalmazkodni, s aki jobban alkalmazkodott az előbbre jutott. Sok minden már az edzésen eldőlt, ez kétségtelen. De az eső mindenkinek egyformán esett, illetve mégsem: mert aki figyelt az időjárás jelentésekre, amelyek szinte percre pontosan jelezték a változásokat, az ki tudta kerülni a legnagyobb zuhékat. Mint például a Toro Rossóék. De senki nem kötelezte arra például a McLarent, hogy gumikísérletet végezzen ahelyett, hogy azonnal futtatott volna egy gyors kört Hamiltonnal, akitől egyébként világbajnoki címet vár. Ami egyébként a McLaren csapatvezetését illeti (hogy ne mindig a Ferrarin lovagoljak), az a legutóbbi három-négy versenyen mondhatni katasztrofális. Mindegyikien volt legalább egy olyan "esemény", amikor az ember nem hitt a szemének, mert azt látta, hogy mintha a csapat "direkt" ki akarna szúrni a versenyzőjével! Most nem hozom ide az eseteket, mert már így is hosszan elmélkedtem, az a mondatrészlet, hogy: "…hogyan veszítsünk elegánsan intelligensen.." talán emlékeztet korábbi írásaimra, amelyekben ezzel a formulával áldottam Ron Dennis nagy eszét. Amennyiben ő követte el a dolgot...
De nézzük meg "visszafelé" a dolgot! Ha azt mondtuk, hogy az edzés egy nagy lutri volt, és akik előre kerültek csak mázlisták, akkor ugye joggal várhattuk, hogy jön majd a verseny, és ezekkel a mázlistákkal szemben jönnek majd az Ászok, az Esőmenők, és a helyére teszik a dolgokat. És lesz majd "utolsó pár előre fuss!", meg mindenféle oktató játék.
Hát nem lett!
 |
Az élről induló Vettelt senki meg nem közelítette (mármint veszélyesen), hanem ez a mázlista zöldfülű jól elverte még a nagyszerű McLaren-Mercedesben ülő, és egyáltalán nem tehetségtelen Kovalainent is! Miközben Massa kapaszkodott a kormányba, hogy baja ne essék (nem is esett), Räikkönen meg szinte mindenkit elengedett, aki csak el akart menni mellette. Még Hamiltont is. A nagyon okosan versenyző, és a Renault-ra vigyázó Alonsón, és a verseny bizonyos szakaszaiban szintén vállalkozó Kubicán kívül, alighanem csak Hamiltonban égett az a tűz, amely egy kis szerencsével esetleg még a dobogóra is felsegíthette volna. Igaz, olyan áron, amellyel megint kivívta (volna?) ellenfelei ellenszenvét. Ugyanis megint rendkívül keményen, rámenősen versenyzett, ahol kellett "odatette" magát, és kétségkívül végrehajtott néhány hajmeresztő manővert megint. Viszont sorra megelőzte szinte az egész mezőnyt! Amelyben persze mások is akadtak, akik egy jobb helyért kis híján "felökleltek" másokat. Harca azonban sziszifuszi munka volt. Mert miután egyszeri kiállásos taktikán volt, akkor is esőgumin kellett járnia, amikor a többiek már az intermediert, a gyorsabbat viselték. (Mit is mondtam fentebb a csapatáról?)
De száz szónak is egy a vége: Vettelt nem a mázli vitte győzelemre!
 |
Kimi helyzete továbbra is aggasztó, sőt (számomra) érthetetlen. A verseny nagy részében csak utazik, mint akit nem érdekel a dolog, aztán a vége felé fut néhány "Leggyorsabb kört", és vége. Vajon mit akar üzenni ezzel?!...
Talán majd az emlékirataiban...
Bár a Ferrarinak nem sikerült, mégis olasz ünnep volt Monzában. Sokan már a kombinációt is hasonlítgatják: Ferrari - Schumacher, Toro Rosso - Vettel. Ugyanaz a metódus, ugyanaz a siker?...
Ki tudja?
Harminc évvel ezelőtt Niki Lauda állt ezen a dobogón legfelül, húsz évvel ezelőtt Gerhard Berger, az akkoriban elhunyt Enzo Ferrari emlékének ajánlva (akkor ritka Ferrari) győzelmét. Most pedig egy Sebastian Vettel nevű ifjonc, minden idők legfiatalabb futamgyőztese integetett onnan.
Reménykedjünk.
Fotó: MTI, AFP
|
Iratkozzon fel RSS hírcsatornánkra!
